20 perc nyugalom a munkában, a hajtásban, a pörgésben avagy az igazi Művészet – szerintem

tom, 2009 november 16, Kategóriák: gondolatok, Nincs hozzászólás
Cimkék: erdő, gondolat, kreatív, magán, mókuskerék, művész

Mostanában nagyon összegyűltek a dolgok.
Rengeteg a feladat, az elvégzendő munka. Ez persze válság idején jó. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy egyre többször ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt kapunk, vagy jóval több szolgáltatást nyújtunk ugyanazért a pénzért. Lényegében mindegy, örülünk, hogy van munkánk, kitartó ügyfeleink, dolgozunk, dolgozhatunk, egyszóval pörgünk, teperünk, forog a mókuskerék.

Mostanában nagyon összegyűltek a dolgok.
Kicsit túlvállaltam magam, vagy az elvégzendő munkát becsültem alul, vagy a saját sebességemet becsültem túl. Folyamatosan ülök a gép előtt, grafikai szoftverekből ki, kódolásba át, html, php, sql stb. stb…

Ebben a hangulatban érkezett egy levél egy baráttól. Egy művész baráttól. Művésznek lenni manapság is (már régóta…) felkapott dolog. Menő alkotni ezt-azt, az se baj ha nem tetszik senkinek, ha nem érti senki, mert akkor megnemértettművész lesz a lelkem. A lényeg, hogy a művész trendi. Jómagam nem vagyok művész, még igazán kreatív sem vagyok. Korábban – mikor még nyomdai előkészítéssel foglalkoztam – muszáj volt “tervezni”, de mára beláttam, nem megy az nekem, és jobb is ha én nem “kreatívkodom”. Szívesebben dolgozom együtt grafikusokkal és leszek végrehajtó vagy inkább megvalósító ember.
Petrók Gyuri (bácsi) barátomat régóta ismerem, ügyfelem volt még tejfeles szájú levilágítós koromban. Ő egy más gondolatvilágot képviselt. Ő soha nem úgy állt hozzám, hogy “te nem vagy művész, te nem érthetsz engem, te csak egy földi halandó vagy”. Képviselte a saját gondolatait, megvalósította a saját kreatív elképzeléseit – volt hogy tetszett, volt hogy nem -, eközben maximálisan elismerte a másik ember munkáját és szaktudását – ha művész volt, ha nem -.
Szolgáltatóként, alvállalkozóként (materiális javakról persze nem elfeledkezve) az elismerés, a visszaigazolás a legnagyobb öröm és hajtóerő, mostanában ebből van a legkevesebb. Dolgozunk, pörgünk, hajtunk, ugyanezt teszik az ügyfelek, kevesebb időnk jut kedvesnek lenni, nem kapunk és nem adunk elismerést, így tevékenységünk egyetlen mérőszáma a pénz marad.

Mindezek okán, ha e kedves grafikus barátomtól levelet kapok az nálam mindig külön odafigyelést kap.
Így volt ez ma reggel is, mikor egy saját készítésű, egyéni gondolatokkal tarkított, terjedelmes fotóalbum érkezett melynek témája az Őszi erdő.
Több szempontból is gondolatébresztő volt, és a mostani pörgésben nagyon betalált. Kedves barátom – aki nem mellesleg több gyermekes apuka -, az őszi szünetben pár napot erdőjárással töltött kiszakadván a sokat emlegetett hétköznapokból és végig fotózta a túrát. Hazaérvén vette a fáradságot, hogy tennivalói közepette összeállítsa számunkra ezt az albumot. Nyilván egy művésznek szükséges némi közlési kényszer is, magamutogatás, igény arra, hogy megmutassa a világnak amit csinált. Ebben az albumban azonban több van mint egyszerűen a fotók és gondolatok összessége. Úgy hiszem egy kis nyugalmat szeretett volna átadni nekünk abból, amit Ő szívott magába az alatt a pár nap alatt. Nem egy művészeti alkotást, nem saját tevékenységének egy darabját, hanem magát az erdőt, magát a nyugalmat. Sikerült. Ettől persze nem tehetem meg, hogy fogom a kutyáimat és nekiindulok túrázni, de határozottan csökkent bennem a feszültség, jobb kedvel és hangulattal állok neki újra a munkának, miután végignéztem az albumot. Köszönöm.

Nekem ez az igazi művészet – szerintem

A fotók tulajdonosa Petrók György, felhasználásuk kizárólag az Ő engedélyével lehetséges. A név és a képek természetesen hozzájárulással jelennek meg.